Vakcinázás

Herpesz

A ló herpeszvírusa sokféle elváltozást tud előidézni, elsősorban a vírus okozta vetélés a fő kártétele, de okozhat bénulást, légzőszervi tüneteket is. A herpeszvírus esetében hasonlóképpen alapimmunizálással kell kezdeni a védekezést. Az influenzavírushoz hasonlóan az első két oltást 6-8 hetes időközzel érdemes beadni, majd a harmadikat 4 hónap múlva, az ismétlőket szintén 6 havonta. A vemhes kancákat ezen kívül a herpesz vírus okozta vetélés ellen, a vemhesség 5., 7. és 9. hónapjában célszerű vakcinázni.

A lóherpeszvírus az emberi bárányhimlővírus rokona, a lovak orrában lakik, és cseppfertőzéssel terjed. Az a ló, amely egyszer megfertőződött, élete végéig hordozza a vírust. Azon lovak harmada, amelyik az idegrendszert is támadó változatot hordozza, belepusztul a betegségbe.

Mivel a herpesz vírus, és ebből következően nem reagál az antibiotikumokra, a legjobb védekezés továbbra is a megelőzés, és a beteg lovak elkülönítése. A jelenlegi védőoltások védelmet nyújtanak a légúti megbetegedésekkel szemben, de nem az idegrendszert támadóval szemben. És csak néhány oltóanyag hatékony a vetélés ellen.

A ló herpeszes betegségeinek okozója egy, az egész világon elterjedt vírus, az Equid Herpesvirus, EHV. A mai napig öt különböző változata ismert. Főképp a nagyobb lóállománnyal rendelkező országokban, így Amerikában, Európában és hazánkban is, a fertőzések aránya igen magas. Ahol nagyobb lóállomány van egy helyen (8-10 ló), az gyakorlatilag fertőzöttnek tekinthető. Ezért számít a legnagyobb gazdasági károkat okozó vírusnak.

Az EHV 1 forma mindenekelőtt a vírusos vetélésért felelős, és csak ritkán okozhat légúti megbetegedést. Az EHV 1 ugyanis erős magzatkárosító hatású, így gyakran elpusztítja az ébrényt, amely a kanca szervezetének természetes védelmi reakciója következtében kilökődik (vetélés). Az esetek többségében az EHV 1 kiváltotta vetélés nem okoz szövődményeket, és a következő vemhességet az egyszer átvészelt abortusz nem befolyásolja, sőt az ilyen kancák a vírusfertőzésen átesve nagyobb védettséget élveznek az újabb fertőzéssel szemben.

Az EHV-1 idegrendszeri formája ritka és hasonlóan a többi, herpesz okozta betegséghez, viszonylag könnyen gyógyul, mert a ló immunrendszere előállítja a szükséges ellenanyagokat, amivel közömbösítheti a vírus hatását. Viszont a vírus örökítő anyaga lappangva a fertőzött idegsejtben maradhat (látencia). Ezért később, ha a szervezetet valamilyen, ellenálló képességet csökkentő, hajlamosító tényező éri, fennáll a veszélye annak, hogy a ló immáron belülről újrafertőződjön.

Az EHV 2 herpeszvírus-variáns a tünetmentes fertőzöttség, esetleg nagyon enyhe légúti megbetegedések felelőse. Fő kártétele, hogy elsősorban csikók esetében, az immunrendszer gyengítésével segíti egyéb baktériumos társfertőzések kialakulását, főként a nagy károkat okozó mirigykórt, vagy az igen veszélyes Rodococcus Equi okozta tüdőgyulladást. A tudósok szintén az EHV 2-t tartják felelősnek egyes kötő- és szaruhártya-gyulladásokért is.

Az EHV 3 vírus számlájára írható a ló ivarszervi hólyagos kiütése. Ellentétben a többi herpesszel, ez a forma csak közvetlen érintkezéssel, szexuális, vagy egyéb úton közvetítve terjedhet egyik egyedről a másikra. A fertőzött kanca a péraajkain és a tőgyén, a mének és heréltek esetében a pénisztájékon alakulnak ki apró hólyagocskák. Ezzel együtt a combok is beszűrődhetnek. Rövid idő után megváltoznak a hólyagocskák, és sárgás csomócskává alakulnak, amelyek néhány nap múlva kifakadnak, és a hámon kis fehér foltocskát maguk után hagyva eltűnnek.

Az EHV 4 típusú fertőzés az EHV 1 mellett a legnagyobb jelentőségű. Ez leginkább légúti megbetegedéseket okoz, és csak elszigetelten idézi elő vetélés kialakulását.

A közelmúltban a kutatók Ausztráliában egy újabb herpesztörzset izoláltak EHV 5 néven, ami azonban tudományos körökben még vitatott.

A leggyakoribb, EVH4 fertőzöttség tünetei:

  • a ló orrából és szeméből először víz tisztaságú váladék kezd ürülni, ez később gyakran gennyes lesz, és sárgásra színeződik
  • az állkapocs alatti mirigyek igen gyakran megduzzadnak
  • nagyfokú elesettség és étvágytalanság
  • lázas állapot,
  • hurutos, szörcsögő köhögés

Egy istállón belül, a fertőzöttség típusa a beteg állatok számából is következtetni enged. Az herpeszfertőzöttség esetén az állományból néhány, esetenként egy egyed; infulenza estén akár az egész istálló rövid időn belül hasonló tüneteket mutat.

A kezelés

A rinopneumonitisz légúti változatának kezelése hasonló terápiát igényel, mint az influenzáé. Ahhoz, hogy a beteg teljesen meg tudjon gyógyulni, a betegség ideje alatt egyáltalán nem szabad lovagolni, és kerülni kell minden fölösleges megterhelést. Ha a ló láza a normális érték, 37,5-38,5 fok fölé emelkedik, az állatorvos gondoskodik a lázcsillapításról, illetve a másodlagos baktériumfertőzések kivédésére antibiotikumot ad. A hörgők, a légcső és a tüdő tehermentesítése érdekében célszerű valamilyen nyálkaoldót is adni, hogy könnyebben felszakadjon a hurutos váladék a légutakon. Emellett ajánlott vitaminkészítmények és roboráló szerek adagolása is.

Ajánlott szakirodalom és információ

Cornell University. “Tiny Chemical Change In Horse Herpes Virus Can Have Lethal Effect.” /ScienceDaily 15 November 2007. 20 February 2008

Juhász Beáta: A ló egészségügyi ellátása

Lovak pónik és csikók.hu